Látván, hogy szépen lassan "virágzik" a Cross X World, örömmel jelenthetem, hogy büszke vagyok az eddigi teljesítményeire. Egy duóból lett trió, kvartett, majd hatosfogat, aminek nagyon örülök, főleg hogy régi ismerősök és barátok köszöntek vissza. :) Nem szívesen élek azzal a kifejezéssel, hogy én vagyok a "csapat főnöke", igazából csak a dolgokat igyekszem rendszerezni csapatügyileg és oldalügyileg - az utóbbit Kraz-zel közösen.
Igazából ez a bejegyzés egy magamban gondolkodós. Szeretném és próbálom kifejezni azt, hogy miért vagyok RetroSpider igazából. Vágjunk is bele... hátha sikerül megérteni veled, Kedves Olvasó.
Bizonyára látod a nevemen is, milyen vagyok a csapaton belül. Egy olyan nerd (=kocka), aki nem feltétlenül halad a korral. Aki bennragadt a 80s - 90s és 00s évek elején és ott pang valahol. Így igaz. Eme három korszakból csupán kettő az, ami igazán meghatározó volt az életemben, a legelsőt hozzácsaptam, mert főleg a 80s évek trendje tetszik a 90s-ek mellett -játékilag is egyaránt. Azok a játékok, amik eme három korszak alatt jöttek (Atari-NES-Genesis-SNES-N64-PSX és társaik + árkádok...), nem a mai csillogó grafikáról voltak híresek, hanem a játékélmény miatt, ami manapság hiányzik. Persze, volt az a technológia már akkor is, amikor a játékok csodás grafikáról tanúskodtak, de egy most érkező generáció -és később az újak- tartok tőle, hogy lenézik. Kihívást, élményt adtak a régi játékok -ahogy igyekeznek a maiak is. Jogosan merülhet fel benned a kérdés: mitől volt kihívással, élménnyel teli annak a korszaknak a játékai?
Emlékeimet felhozva ezek derengenek: a kódokat és a megoldást vagy mástól, barátoktól tudtad meg, vagy magazinban (Club Nintendo, 576Kbyte, PCGuru, GameStar), vagy magadnak kellett rájönnöd. Tetszik, ha egy játék arra késztet, hogy gondolkozz az általa feladott kihíváson. Mi több, a multiplayer fogalma ott nem online volt, hanem local. Melletted, a közeledben volt az, akivel vagy akikkel játszottál, hisz nem volt az Internet akkoriban erős. A cheat-eket is egyedül magazinokból vagy másoktól tudhattuk meg, így füzetben gyűjtve őket -akárcsak a Mortal Kombat kivégzéseket vagy Street Fighter kombókat. Egy egyszerűbb korszakot éltünk, ahol a kockulás nem feltétlenül járt akkora erejű antiszoc-reakcióval, mint ma. Úgy értem, hogy azt látom, online manapság az emberek jobban szeretnek játszani, mint helyben. Véleményem szerint a lokál mindig jobb az online-nál, hiszen ha elver téged az ellenfél -és mellesleg barátod is-, egy jelképes tockost vagy beszólást elereszthetsz bátran, ami nevetéssel zárul, s szebb, tartósabb emlékként marad meg benned, mint az online-történések. Jó az online-multiplayer is, persze, de valahogy személytelenebbnek érzem.
Nincs attól bosszantóbb számomra, mint amikor egy ember ki meri jelenteni, hogy a régi konzolok rosszak. Valamelyik nap láttam a Kids React To Game Boy videót, felfigyeltem rá, és bánom, hogy megnéztem. A kis kölykök Iphone-toknak nézték a kézi gépet, mi több, a "Hol lehet az appokat letölteni?" kérdésnél már a falra másztam egyenesen. Persze, ez egy új generáció, a mi gyerekkori technológiánkat nem ismerik, de minimum elvárom, hogy elismerjék: ha nem lenne, most a mai technológia se tartana ott, ahol - pl. 3DS, PSP, PS Vita stb. Volt a kezemben Game Boy, én szerettem vele játszani, bár lehet ma már én is leraknám egy-egy játék után, de elismerem, hogyha nem lenne, nem lenne most a legújabb kézikonzol se, amire vágynak manapság a kockák.
Mostanság látván, hogy jön még egy új generáció a konzolok világában, elgondolkoztam... Mi lesz a PS3-Wii-Xbox360 generációval? Most már az is "retronak" fog számítani? Hiszen nemrégiben ők tartották a frontot, eme típusok gyártását már vagy rég leállították, tehát beállnak a sorba ugyanúgy, mint a többiek.
Mindig jöttek és lesznek újak, ez természetes és ezt valamennyire láttam az eddigi életem során - kiscsibekori emlékeimre hagyatkozom itt, aki még kiskocka volt, nem nagy, mint amilyen ma vagyok. Szomorú látni, hogy az emberek egyre inkább megválnak egy olyan géptől, ami valószínűleg tartósabb, mint a mai generáció. Számomra például meghökkentő volt, hogy valaki eladta az egész gyűjteményét, gondolok itt arra a világrekorderre, aki eladta a világ legnagyobb videójáték-tárát. Természetesen az ára jótékony célra ment -ha jól emlékszem-, ami nemes dolog. De akik csakúgy, kidobják a szemétbe, ahelyett, hogy meghirdetnék, rossz. Nem egy olyan gyűjtő vagy retro-szellemű van, mint én, ebben biztos vagyok, de inkább kerüljön jó kezekbe, új tulajhoz a gép, semmint a szemétbe. Ezek ma már ritka kincsek, amik korszakalkotók voltak valaha, és sokan lebecsülik azt az értékét, amit nyújtottak a jövő számára.
Szerencsére a PC egyedül az, ami csak alkatrészcserével jár és nagy ritkán teljes gépcserével -bár régebben elég volt kb. 8 évente, manapság ugyanazt a szavatosságot kapják, mint egy laptop: 1-2 év és vége (yayy for fogyasztói társadalom). De ahogy haladunk előre, úgy egyre lehetetlenebb lesz a régi PC játékokkal is játszani, és itt nem a DOS-os korszakra gondolok, hiszen azt szerencsére egy emulátorral megoldották. Én még azt a kort képviselem, amikor láttam Point-and-Click-eket, amikor az adatokat nem feltétlenül DVD-n vagy adathordozón vagy SD kártyákon, hanem floppy-n, CD-n mentettük le, amik már "eltűntek" a mai korban, hiszen floppy-olvasók már nincsenek a gépekben, a CD-k meg már ritkaszámban fordulnak meg, de nem csoda, kevesen használják. Hála a tengernyi információnak, egy CD vagy floppy ma már kevés a boldogsághoz, annyi adatot rögzítünk, mentünk. S hinnéd, hogy kb. 30 évvel ezelőtt egy játéknak elég volt egy floppy lemez?
Összefoglalva: A régi korszakot azért képviselem, mert volt abban valami, amit ma hiányolok. Nem zárkózom el a mai technológiától sem, de a mai nem lenne meg, ha a múltbéli nagyágyúk nem lettek volna. S szeretném, ha ezt mindenki tudná úgy, hogy az akkori korok sikeres címeit megismertetem a Cross X World-ön.
RetroSpider vagyok... egy kocka, aki a játékok "legendás" múltját képviseli egy olyan korban, ahol a legtöbben lenézik vagy lebecsülik azt...
Igazából ez a bejegyzés egy magamban gondolkodós. Szeretném és próbálom kifejezni azt, hogy miért vagyok RetroSpider igazából. Vágjunk is bele... hátha sikerül megérteni veled, Kedves Olvasó.
Bizonyára látod a nevemen is, milyen vagyok a csapaton belül. Egy olyan nerd (=kocka), aki nem feltétlenül halad a korral. Aki bennragadt a 80s - 90s és 00s évek elején és ott pang valahol. Így igaz. Eme három korszakból csupán kettő az, ami igazán meghatározó volt az életemben, a legelsőt hozzácsaptam, mert főleg a 80s évek trendje tetszik a 90s-ek mellett -játékilag is egyaránt. Azok a játékok, amik eme három korszak alatt jöttek (Atari-NES-Genesis-SNES-N64-PSX és társaik + árkádok...), nem a mai csillogó grafikáról voltak híresek, hanem a játékélmény miatt, ami manapság hiányzik. Persze, volt az a technológia már akkor is, amikor a játékok csodás grafikáról tanúskodtak, de egy most érkező generáció -és később az újak- tartok tőle, hogy lenézik. Kihívást, élményt adtak a régi játékok -ahogy igyekeznek a maiak is. Jogosan merülhet fel benned a kérdés: mitől volt kihívással, élménnyel teli annak a korszaknak a játékai?
Emlékeimet felhozva ezek derengenek: a kódokat és a megoldást vagy mástól, barátoktól tudtad meg, vagy magazinban (Club Nintendo, 576Kbyte, PCGuru, GameStar), vagy magadnak kellett rájönnöd. Tetszik, ha egy játék arra késztet, hogy gondolkozz az általa feladott kihíváson. Mi több, a multiplayer fogalma ott nem online volt, hanem local. Melletted, a közeledben volt az, akivel vagy akikkel játszottál, hisz nem volt az Internet akkoriban erős. A cheat-eket is egyedül magazinokból vagy másoktól tudhattuk meg, így füzetben gyűjtve őket -akárcsak a Mortal Kombat kivégzéseket vagy Street Fighter kombókat. Egy egyszerűbb korszakot éltünk, ahol a kockulás nem feltétlenül járt akkora erejű antiszoc-reakcióval, mint ma. Úgy értem, hogy azt látom, online manapság az emberek jobban szeretnek játszani, mint helyben. Véleményem szerint a lokál mindig jobb az online-nál, hiszen ha elver téged az ellenfél -és mellesleg barátod is-, egy jelképes tockost vagy beszólást elereszthetsz bátran, ami nevetéssel zárul, s szebb, tartósabb emlékként marad meg benned, mint az online-történések. Jó az online-multiplayer is, persze, de valahogy személytelenebbnek érzem.
Nincs attól bosszantóbb számomra, mint amikor egy ember ki meri jelenteni, hogy a régi konzolok rosszak. Valamelyik nap láttam a Kids React To Game Boy videót, felfigyeltem rá, és bánom, hogy megnéztem. A kis kölykök Iphone-toknak nézték a kézi gépet, mi több, a "Hol lehet az appokat letölteni?" kérdésnél már a falra másztam egyenesen. Persze, ez egy új generáció, a mi gyerekkori technológiánkat nem ismerik, de minimum elvárom, hogy elismerjék: ha nem lenne, most a mai technológia se tartana ott, ahol - pl. 3DS, PSP, PS Vita stb. Volt a kezemben Game Boy, én szerettem vele játszani, bár lehet ma már én is leraknám egy-egy játék után, de elismerem, hogyha nem lenne, nem lenne most a legújabb kézikonzol se, amire vágynak manapság a kockák.
Mostanság látván, hogy jön még egy új generáció a konzolok világában, elgondolkoztam... Mi lesz a PS3-Wii-Xbox360 generációval? Most már az is "retronak" fog számítani? Hiszen nemrégiben ők tartották a frontot, eme típusok gyártását már vagy rég leállították, tehát beállnak a sorba ugyanúgy, mint a többiek.
Mindig jöttek és lesznek újak, ez természetes és ezt valamennyire láttam az eddigi életem során - kiscsibekori emlékeimre hagyatkozom itt, aki még kiskocka volt, nem nagy, mint amilyen ma vagyok. Szomorú látni, hogy az emberek egyre inkább megválnak egy olyan géptől, ami valószínűleg tartósabb, mint a mai generáció. Számomra például meghökkentő volt, hogy valaki eladta az egész gyűjteményét, gondolok itt arra a világrekorderre, aki eladta a világ legnagyobb videójáték-tárát. Természetesen az ára jótékony célra ment -ha jól emlékszem-, ami nemes dolog. De akik csakúgy, kidobják a szemétbe, ahelyett, hogy meghirdetnék, rossz. Nem egy olyan gyűjtő vagy retro-szellemű van, mint én, ebben biztos vagyok, de inkább kerüljön jó kezekbe, új tulajhoz a gép, semmint a szemétbe. Ezek ma már ritka kincsek, amik korszakalkotók voltak valaha, és sokan lebecsülik azt az értékét, amit nyújtottak a jövő számára.
Szerencsére a PC egyedül az, ami csak alkatrészcserével jár és nagy ritkán teljes gépcserével -bár régebben elég volt kb. 8 évente, manapság ugyanazt a szavatosságot kapják, mint egy laptop: 1-2 év és vége (yayy for fogyasztói társadalom). De ahogy haladunk előre, úgy egyre lehetetlenebb lesz a régi PC játékokkal is játszani, és itt nem a DOS-os korszakra gondolok, hiszen azt szerencsére egy emulátorral megoldották. Én még azt a kort képviselem, amikor láttam Point-and-Click-eket, amikor az adatokat nem feltétlenül DVD-n vagy adathordozón vagy SD kártyákon, hanem floppy-n, CD-n mentettük le, amik már "eltűntek" a mai korban, hiszen floppy-olvasók már nincsenek a gépekben, a CD-k meg már ritkaszámban fordulnak meg, de nem csoda, kevesen használják. Hála a tengernyi információnak, egy CD vagy floppy ma már kevés a boldogsághoz, annyi adatot rögzítünk, mentünk. S hinnéd, hogy kb. 30 évvel ezelőtt egy játéknak elég volt egy floppy lemez?
Összefoglalva: A régi korszakot azért képviselem, mert volt abban valami, amit ma hiányolok. Nem zárkózom el a mai technológiától sem, de a mai nem lenne meg, ha a múltbéli nagyágyúk nem lettek volna. S szeretném, ha ezt mindenki tudná úgy, hogy az akkori korok sikeres címeit megismertetem a Cross X World-ön.
RetroSpider vagyok... egy kocka, aki a játékok "legendás" múltját képviseli egy olyan korban, ahol a legtöbben lenézik vagy lebecsülik azt...
Teljesen egyetértek az általad írottakkal! A kiadók már csak a bevételre hajtanak. Nincs egy új ötlet, vagy merész vállalkozás. Nem érdekli Őket a gamerek igényei. Piacra dobnak egy teljesen lebutított csőjátékot, olyan grafikával, hogy az ember álla a földön koppan, mert az bőven elég a mai fiatalságnak. A '80-as, '90-es évek játékaiban nem a pixeleket számoltuk, hanem szórakoztunk! Ha valamelyik műremek elnyerte a tetszésünket, akkor félévente, vagy évente újra meg újra nekiestünk. Nem úgy álltunk hozzá, hogy az 3-4 évvel korábban megjelent játék csak gáz lehet. Sajnos jelen korunk gyerekei nem úgy tekintenek a régi, korszakalkotó konzolokra, hogy azok nélkül most tűéles grafika sem létezne, hanem úgy, hogy azok régiek és ami régi az ósdi, vacak, elavult...stb., de fogadjunk, hogy nem tolják olyan beleéléssel az évente megjelenő COD multiját, mint én annak idején a DOOM-ot, vagy a Quake-et. Egy dolgot viszont hozzátennék a bejegyzésedben írtakhoz: A rági játékok azért is voltak tele kihívásokkal, mert nem volt bennük részletes tutorial, irtó ritkán futhattunk bele checkpointokba és életből is általában háromnál többet nem birtokolt a főhős. Ha kipurcant, akkor kampec, mindent kezdhettünk előröl. Manapság már ezek a kihívást jelentő dolgok eltűnedeztek, ugyanis a fejlesztők attól tartanak, hogy a túlzottan nehéz játékmenet elveheti a kölykök kedvét a végigjátszástól. Röhej! A mai filmekkel is valahogy így van. Mindenütt CGI, de a rendezés nulla, a karakterek nincsenek kidolgozva, a színészek unottan játszanak.
VálaszTörlésVégül még annyit mondanék, hogy ha esetleg van rá pár szabad perced, akkor kukkantsd meg a magazinomat (www.futu-retro.hu) ahol egyenlő arányban igyekszem foglalkozni a régi és az új játékokkal. Továbbá van egy Online GameBoy Classic Múzeumunk az ország legnagyobb GameBoy Classic gyűjteményével: http://futu-retro.hu/the_first_online_gameboy_classic_museum_in_hungary/
Ettől függetlenül gyűjtünk mindenféle játékot: http://futu-retro.hu/futu_retro_mukincsek/
További szép napot!
Azt hiszem, ezt az üzit senki sem látta jönni ennyi év után. :D Amúgy totálisan egyetértek, meg lassan talán eljön az ideje, hogy jobban értékeljük a régebbit is és jobban kitudódnak. Vannak azért stúdiók ma már még Nintin kívül is, akik képesek hasonló, kreatív igényeinket teljesíteni, s talán majd lesz sokkal de sokkal több is. ;)
VálaszTörlésBowser nehézségű... de inkább szépségű napot! ^w^