Üdvözletem!
Mint sejthetitek, nem bírtam magammal és úgy döntöttem, hogy kiírom magamból, amit a mai szemét, szenny zenéről gondolok. Úgyhogy aki most úgy gondolja, hogy szeret ilyeneket, mint: SajtosPerec, flórgáz, dzsásztingéjbör, vagy bájaleksz, vagy akármit ami silány, az most kapcsoljon el!
Hol is kezdjem.... emlékeztek még a régi szép időkre? Menjünk egy kicsit vissza az időben, úgy kb. 20-30 évet. A rádióból már akkor is szólt olyan zene, ami mások fülét irritálhatta, de azok a dalok legalább annyira bugyuták voltak, hogy az ember végülis megszerette őket, és a legtöbben emlékeznek is valamennyire. Nekem is vannak és voltak ilyen kedvenceim. One-hit-wonder slágerek pedig időként történelmet is írtak, gondolok itt pl. EMF - Unbelieveable-jára, vagy a Spin Doctor - Two Princes-ére. Jók őket hallgatni bármikor, ki is tud kapcsolni. Aztán volt ugye a fiúbanda-jelenség: sorra jöttek-mentek az ifjakból álló együttesek, mint pl. az N*Sync, vagy a Backstreet Boys, kis hazánkban meg sorolnék ide nem egyet (Picasso Branch, V.I.P, Shygys (vagy Shyguys?)). Lehetett őket utálni, lehetett őket szeretni, de emlékezetesek voltak mindenki számára. És volt egy-két jó daluk is.
Mit ad Isten, voltak akkor különböző műfajok is a rádióban! Szólt rock, pop, rap, hip-hop, r'n'b, techno, dance stb. lehetett válogatni bőven. :) Aki meg keményebb anyagra volt vevő, a régi MTV a barátja volt: Monsters of Rock hétvégén rock és metál dübörgött, később ugyanekkor volt Headbangers Ball; VH1-en később volt péntek esténként Mosnters of Rock este egészen kifulladásig. Előadók ilyenkor híresek, és bizony sok mindent letettek az asztalra. Neveket nem mondok, de akik mindmáig zenélnek, azok ebbe a kategóriába tartoznak. Kedvetekért mondok egy-két példát: Billy Idol, Bon Jovi, Enya, Depeche Mode... stb.
Aztán a 2000-es években jöttek újak: berobbant a rockzenében is pár új arc/arcok (Linkin Park, Ashanti, Eminem pl.), siker téren nem volt vita se kemény, se könnyed zenei műfajban.
De aztán valahol 2010 fele elkezdett korcsosulni minden. Elvesztek a dallamok, jött a gépiesített zene. Ami nem is gond, de azért az már gáz, amikor élőben csak egy laptoppal jössz a hónod alatt és ennyi. Kivételt képeznek a DJ-k itt részemről, vagy azok, akik Fruity Loops-al csodákat képesek alkotni, ugyanis hallottam egy-két olyat, akik így, ilyen módon jót tudnak alkotni (pl. a Newgrounds-osok többsége), vagy akik a gépi zenét megpróbálják élőben visszaadni (pl. Julien-K).
Jött lédizsazsa a hentesdresszével, dzsásztingéjbör azzal a merész -és szerintem pofátlan- állításával, hogy ő lesz a pop királya, hegyi hanna a Nirvana feldolgozásával -amitől én falra másztam- tinikisklányok által bálványozott flórgáz és sajtosperec; aztán a dubstep is itt van, ami szinte irritálja a fülemet.... fogom a fejemet, emberek, HOVA TETTÉTEK A FÜLETEKET?! HOVA!?? És mai zenészek, hova, de HOVA LETT A TI FÜLETEK IS?!
Aztán ha már zene. Vannak ugye ezek az álom-gyárak, mint a Megasztár, Csillag Születik, X-faktor stb. Egyiket se nézem, mert a legtöbb versenyző úgyis csak addig szerez hírnevet hangjával, tehetségével, amíg benn van, utána meg dráma dráma hátán jön a pletykalapokban - amire szintén NEM vagyok kíváncsi. Najó, egyedül az elejére mindnek - just for the lulz- és ha olyan van, aki megragadja a figyelmemet, annak szurkolok csupán.
De lényegében: a Megasztárban csak 2 embert tudok kiemelni, akikre azt tudom mondani, hogy megérdemlik a figyelmet, Csillag Születikben csupán egy embernek szurkoltam eddig igazán, és ki is esett elég hamar.
Akarjátok tudni, kik ők? Torres Dani -aki a Megasztár után pár éven belül eltűnt és azóta semmit se hallani róla-, Tóth Gabi -a zenéjért kedvelem őt-, és az utolsó: Juhász Marci -aki Nomad zenekarral van azóta. Nagy nevek? Egyáltalán nem.
S felhozhatnám a mai díjkiosztókat is, ahol szintén tinilányok szavaznak az általuk imádott bálványukra, s így hátramaradnak azok, akik igazán megérdemelnék az elismerést. Az kapja a díjat, aki összerak két kicsi legót, meg mizuzik? Húzzon a p****ba, az ilyet le kéne lőni. FÚJ! Ja, és a barátnőjével is ugyanígy vagyok, a sajtospereccel.
De ne csak a fiúk kapjanak, kapjanak egy kicsit a lány/női előadók: nézzünk egy videóklippet. Gondoljunk egy irdatlanul gusztustalanra (FIGYELEM, a klip által okozott agy- és szemrákért illetve halláskárosodásért NEM vállalok felelősséget!). Mit is látunk? Tedd ki mindenedet, rázd a segged mint egy rossz ribanc -több ribanc kíséretében-, ismételd el kismilliószor büntetlenül a refrént semmitmondó dalszöveggel és ennyi. Siker? Garantált.....
Persze volt hasonló a 90-es években és a 2000-es évek legelején, de ha volt is, a legtöbbször cenzúra alá került, vagy késő esti adásba. Pl: Marilyn Manson - Tainted Love
Azt sem szeretem ha mások visszasírják, hogy "milyen jó volt régen XY előadó". Gondolok itt például a Linkin Park-ra, vagy Ákosra. Ákos alapból sosem jelentkezett két egyforma albummal a Bonanza Banzai után, mitöbb, szövegileg is komorabb lett, arconcsapó - de a jó értelemben. Példaként vegyétek elő pl. a Tipikus Sztereót. "Ez itt Magyarország!" - kiálltja a sivatagban - no vajon miért? :) A szövegeiből nem szándékozom idézni, olvassátok vagy hallgassátok. Linkin Park-ot illetően meg annyi, hogy a fiúk szintén nem akarnak két egyforma albumot kiadni. Szövegvilágában akkora változás nem történt -legalábbis én így érzem-, de dallamilag fejlődtek. Minutes to Midnight albumuk annyira nem jött be, míg a tömeget később szétválasztó The Thousand Suns és Living Things nekem bejött.
Rengeteg ilyen előadó van, hazánkban a Tankcsapda is ilyen, bár én nem panaszkodom, sőt, támogatom őket továbbra is. Szomorú volt hallani tőlük, amikor kijelentették, hogy potom 1000 Ft-ért lehet a Rockmaffia Debrecen albumukat megvenni. Jó volt persze, mert kímélte a pénztárcánkat, ugyanakkor elkeserítő, hogy a zenéjükre ilyen kevesen vannak vevők - és inkább letöltik a netről. DE! Hál' Istennek aranylemez (vagy platina? Most hirtelen nem tudom) lett az albumból, úgyhogy taps nekik. :)
Hajh... és akkor jöjjön még egy döfés. Van ugye ez az euróvizilós szarfesztivál nevezetű csoda, ahova évente benevezünk mi magyarok is egy dallal. Egy-két évvel ezelőtt volt Wolf Kati, akit el is ismerek, és szurkoltam is neki. Sajnáltam, hogy nem ő nyert, szerintem gyönyörű hangja van.
De az idei képviselőnk, ez a bájaleksz... Kérdem én, hogy néz ki ez a faszi?! Mint egy hajléktalan legalább, a hangja meg irritáló egyenesen... és a dala... kimerül két akkordból, és a szövege unalmas. Nem látok benne fantáziát. Meghallgattam tőle a többi dalt is, csak, hogy megértsem, mi a frászért kedvelik ennyire ezt... és nem jöttem rá. Random költői képek tódulnak összefüggetlenül pár percben, és csupán egy-két akkord alatt. Ez nem az én műfajom, pedig aztán én hallottam eléggé elvont dalokat, sőt, egy elmebeteg albumot. The Cure-tól gondolok itt a Pornography-ra, de elégedjetek meg egyedül ezzel belőle. Ha van, ami elvont, beteges, az ez az "édes" dal. :)
Szó ami szó: köszönöm, a mai zenével ne keressetek engem, mert szemét. Addig maradok az általam szeretett együtteseimnél, énekeseimnél, akik legalább tettek és még tesznek le az asztalra.
Köszönöm a figyelmet. És most... I WANNA ROCK!!!!
♥-Aiko-♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése